PÁLYÁZAT MEGNEVEZÉSE:

AZ ABASÁRI SZŐLŐOLTVÁNY VÉDETTSÉG ALÁ HELYEZÉSE

KEDVEZMÉNYEZETT:

"EGYÜTT ABASÁRÉRT" ABA SÁMUEL EGYESÜLET

3261 ABASÁR FŐ TÉR 1. 

TELEFON: 0637/560/400

 

AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS A MAGYAR KORMÁNY ÁLTAL NYÚJTOT TÁMOGATÁS ÖSSZEGE: 

924 711 FT (3 113,0857 EURO)

 

TANULMÁNY 

 

Tartalom jegyzék:

 

I. A magyarországi és abasári szőlőoltvány előállítás történetének áttekintése

II. Az abasári (heves megyei) szőlőoltvány termelés jelenlegi helyzete

III. Az abasári szőlőoltvány készítés hanyatlásának okai

IV. Az abasári szőlőoltvány készítés erősségei és gyengeségei

V. Az abasári oltványtermesztés növekvő pályára állításához szükséges lépések

VI. Az oltalom alatt álló földrajzi jelzés bevezetésének indokai, céljai

VII. A szőlőoltvány készítés állami ellenőrzési rendszere, minőségi követelményei

VIII. Oltalom alatt álló eredetmegjelölések és oltalom alatt álló földrajzi jelzések Uniós szabályozása

IX. Az „Abasári szőlőoltvány” oltalom alatt álló földrajzi jelzés termékleírásában meghatározandó elemek

X. Az „Abasári szőlőoltvány” előállításának és a kész oltványok ellenőrzési rendszere, szőlőoltványok jelölése, marketingje

XI. Az „Abasári szőlőoltvány” termékleírása

XII. Felhasznált forrásmunkák

 

I. A magyarországi és abasári szőlőoltvány előállítás történetének áttekintése

 

A szőlő oltással történő szaporításának bevezetését a hazánkban 1875-ben megjelent filoxéra ellen, a rovarral szemben ellenálló alanyok használata tette szükségessé. A magyarországi termőhelyek ökológiai körülményeinek megfelelő alanyfajták Teleki Zsigmond világhírű szőlőalany nemesítő 1890-es években végzett tevékenységének köszönhetőek.  A filoxéravész által kipusztított szőlők újratelepítésének szükségessége igen rövid idő alatt elterjedtté tette az országban a szőlőoltás technikáját. 

 

1. ábra Teleki Zsigmond alanyszőlő nemesítő

 

 

A sári (a község nevét 1901-ben változtatták Abasárra) szőlőket 1887-90 között csaknem teljesen kipusztította a filoxéra. A Mátra vidéki szőlőtermesztésben a fordulatot a gyöngyösi Kereskedelmi és Gazdaság Bank Rt. által a Gyöngyös-Visontai Szőlő- és Bortermelő Rt. 1897. évi megalapítása hozta. A szőlőtelepítéshez már kizárólag amerikai alanyokkal készített oltványokat használtak. A kis hatékonyságú, az eltelepített alanyok helyben történő zöldoltása helyett ekkor terjedt el a telepítés előtt kézben, angolnyelves párosítással történő fás oltás technikája. A szőlőoltvány készítést az Rt. telepén tanulták meg a sári szegényparasztok, amely egyre nagyobb jövedelmet biztosított. Így ezután inkább oltványtermeléssel foglalkoztak. Sáron Hanák Kolos alakította meg a „vincellértelepet”, ami az első komoly Mátra vidéki szőlőiskolának tekinthető. Meghonosította a községben a legkorszerűbb szőlőművelési módszereket. Munkásainak nem csak tisztességes megélhetést biztosított, de gondoskodott szakmai továbbképzésükről is, aminek költségeit teljes egészében ő fedezte. 

 

A szőlőültetvények filoxéravészt követő újratelepítése szabályozottan, a felhasználandó alany és nemes fajtákelőírásával és a telepítési munkák, oltványkészítési módszerek meghatározásával történt. A szőlőtelepítést – ami a szőlőoltványok iránti igényt biztosította, a felújítási hitel segítette. A hegyközségi tagoknak, szövetkezeteknek és magánbirtokosoknak juttatott kölcsön a telepítéshez használt oltványok és karók teljes költségét, valamint a nem termő évek ápolási költségének felét fedezte.

 

2. ábra A filoxéravészt követően felújítással újratelepített szőlőültetvény művelési terve

 

A századforduló idején kialakult szőlőoltvány termelés a következő évtizedekben elterjedt és a lakosság főfoglalkozásává vált Abasáron. A magatermelte oltványait hátizsákba rakva a hajdani szőlőtermelő zsellér gyalog vagy kerékpáron elindulva kereste fel még a távoli soproni és baranyai piacokat is. Időközben próbálták fejleszteni az oltványkészítés technológiáját. Az oltási helyet zsineggel, raffiával, gumiszalaggal rögzítették, agyaggal, oltókenőccsel védték a kiszáradástól. Ezt a „sározott” oltványkészítést csak ezen a vidéken alkalmazták.

 

 

3. ábra  Abasári szőlőiskola engedélye a szőlőszaporítást elsőként szabályozó 1923. évi XLIII. törvény alapján (1928)

 

Rövidesen elkezdték alkalmazni az oltványok előhajtatásának módszerét. Az oltványok kiültetés előtti, fűtött 

helyiségben történő előhajtatása jelentősen javította az oltás eredményességét, biztonságát, kiküszöbölve a 

kedvezőtlen tavaszi időjárás kockázatát. A hajtatás idején ekkor még mohát, szénport alkalmaztak az oltványoknak nedvességet biztosító közegként. Az oltványtermesztés technológiája fejlődésének köszönhetően 1930-ban már Abasár és Nagyréde uralta a hazai szőlőoltvány piacot. A II. világháború után a mezőgazdasági nagyüzemek kialakítását követően néhány termelőszövetkezetbe – köztük a Nagyrédei Szőlőfürt és az Abasári Rákóczi MgTsz-be - és pár állami gazdaságba - Balatonboglári, Szekszárdi, Hosszúhegyi - koncentrálódott a szőlőoltvány készítés, miközben csekély mértékűre szorult vissza a magán 

gazdálkodók oltványkészítése. A nagyüzemi szőlőtelepítésekre felhasznált és az exportra kerülő oltványokat az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek állították elő, a kisüzemi, egyéni gazdálkodók által készített oltványok felhasználói a megmaradt egyéni szőlőtermelők, házi- és hobbykertek voltak. Abasár jelentette a kivételt, ahol ebben az időszakban is fennmaradt egymás mellett a szövetkezeti és az egyéni gazdálkodói formában történő szőlőszaporítás. 

 

Abasáron a II. világháború utáni földosztás következtében megszűnt a Hanák-birtok, épületeit a megalakult Földműves Szövetkezet vette át. A termelőszövetkezet 1956-ban sem oszlott fel. Két termelőszövetkezeti csoport és 4 szakcsoport, közöttük egy oltványtermelő szakcsoport működött az ötvenes években, de az összes tag egyénileg gazdálkodott. 

 

A Szőlőoltványforgalmi Vállalat 1954-ben termeltető telepet létesített a községben. A község lakossága 70 %-ának ez a vállalat adta a megélhetést. 1960-ban 4,5 millió oltványra kötöttek szerződést 456 termelővel, a TSz. 800.000 db-ra kötött szerződést. A felvásárolt oltványok jelentős részét exportra szállították. A szőlőoltvánnyal foglalkozók utánpótlása biztosított volt: a tanács és a mezőgazdasági bizottság kétévente megszervezte az iskolából kikerült, és tovább nem tanuló fiatalok számára a szőlőoltvány oltó tanfolyamot. 

 

 

4. ábra A korábbi csendőrlaktanya volt az oltótanfolyamok helyszíne

 

A Heves megyei szőlőoltvány készítést a megyei szinten megszervezett szakképzés látta el szakemberekkel. A forgalomba hozatal céljából történő szőlő-szaporítóanyag termelés engedélyezésének feltétele volt a megfelelő szakképzettség.

 

 

5. ábra Bizonyítvány szőlő-szaporítóanyag termelő szakképzettségről (1948)

 

1960. decemberében 20 taggal alakult meg a Rákóczi Mezőgazdasági Termelőszövetkezetet, ami tovább folytatta a szőlőoltvány termesztés hagyományát. Megteremtették a közös és családi művelés rendszerét. 1964-ben már 1269 tagja volt a Rákóczi szövetkezetnek. A szövetkezet is az oltványok exportra történő értékesítésére törekedett. Az exportot a Szőlőoltvány és Facsemeteforgalmi vállalat, majd a Szőlő-Gyümölcs Ültetvény Tervező és KivitelezőVállalt közreműködésével bonyolították le. Fő vásárló a Szovjetunió volt, de Csehszlovákiába is jelentős mennyiségű oltványt szállítottak. A szövetkezet megalakulásától 1979-ig az oltványiskola kihozatala átlagosan csaknem elérte a 40 %-ot, ami az akkori körülmények között igen jó eredménynek számított. 

 

 

6. ábra Szőlőoltvány átvétel Szovjet exportra Abasáron az 1960-as években

 

 

7. ábra Hagyományos bakhátas iskolázás a Rákóczi MgTSz-ben

 

A külfejtéses művelésű visontai lignitbánya miatti terület kisajátítás hatalmas gondot okozott az abasári 

szövetkezetnek az 1970-es évek elején. Később viszont a rekultivált meddőhányókra a helyi szőlőszaporító-alapanyag igényeket meghaladó méretű törzsültetvényeket telepíttek. A környezetéből kiemelkedő – emiatt fagykártól védett, korábban szőlőterületként nem használt meddőhányó igen alkalmasnak tűnt a vírusmentesített szaporítóanyaggal telepítendő törzsültetvények számára. A szőlőoltvány előállítás alapanyagát termelő alany és nemes törzsültetvények méretének köszönhetően a szaporító alapanyag termelésben is olyan meghatározó lett Abasár szerepe, mint a szőlőoltvány termelésben.

A rendszerváltás után a szövetkezeti és állami nagyüzemek megszűnésével párhuzamosan több száz egyéni termelő és kis cég kezdett szőlőoltvány előállításba. Abasáron a korábbi jelentős szőlőoltvány termelő Rákóczi szövetkezetben ugyan megszűnt a szőlőoltvány előállítás, de a 2000-es évek közepéig működött a főként szőlő-szaporítóanyag termesztéssel foglalkozó ABASZÖV szövetkezet. A ma is működő Abaszőlő szövetkezet csak néhány kistermelő tevékenységét koordinálja. A szőlőoltvány előállítással foglalkozók számát tekintve ma is Abasár az ország legjelentősebb szőlőszaporítást végző települése. Meglepő, hogy korábban az egyik legnagyobb szőlőiskolát a Nagyrédei Szőlőfürt MgTsz. művelte, de annak megszűnését követően mára egyetlen nagyrédei lakhelyű vagy székhelyű szőlőiskolai termelő sincs. Az összes heves megyei szőlőiskolai termelő több, mint 80 %-a abasári lakos vagy abasári székhelyű vállalkozás.

A szőlő-szaporítóanyag termelés mennyisége az elmúlt évtizedekben rendkívül hullámzó volt. A hazai borszőlő árakat sajnos folyamatosan a borászati felvásárlók szabták, szabják meg, a szőlőtermesztők a borszőlő árakban nem tudták érvényesíteni az ültetvények amortizációját. Ezért az ültetvénytelepítések szaporítóanyag keresletet eredményező fellendülése egyértelmű összefüggést mutat az ültetvénytelepítési támogatás időszakaival. Jelentős hatással lehet az oltványigényre az időjárás is, valamint a „szocializmus” időszakában a Szovjetunióba irányuló export.

 

 

8. ábra Az árutermelő szőlőiskolákban előállított gyökeres szőlő-szaporítóanyagok mennyisége

 

A Magyarországon árutermelő szőlőiskolákban előállított szőlő-szaporítóanyag mennyiségét bemutató diagramon nyomon követhető az 1985-87-es évek egymást követő országos fagykára, ami ezekben az években az alapanyaghiány miatt visszavetette, majd ezt követően a kifagyott ültetvények pótlási igénye miatt megnövelte a gyökeres szaporítóanyagok előállítását, illetve felhasználását. A rendszerváltást közvetlenül megelőző időszakban a földtulajdon és földhasználati viszonyok változása, bizonytalansága miatt gyakorlatilag megszűnt a szőlőültetvény telepítés. A korábban a hazai fölhasználáshoz mérhető nagyságú, Szovjetunióba irányuló szőlőoltvány export Gorbacsov pártfőtitkár alkoholizmusellenes intézkedései következtében szintén megszűnt. 

 

 

9. ábra Az exportált szőlőoltványok  mennyisége

 

Az ország gazdasági nehézségei miatt az 1990-es évek elejétől megszűnt az ültetvénytelepítés állami támogatása is. Így mélypontra jutott a szőlőoltvány termesztés is. Az 1996-tól újraindult állami ültetvénytelepítés támogatás hatására az ezredfordulóra felfutott a szőlő-szaporítóanyag előállítás is. Az oltványtermelés következő mélypontja az Európai Unióhoz való csatlakozásunk után állt be. 2004-ben meg kellett szűntetni az ültetvénytelepítés nemzeti forrásból történő támogatását. Igaz, 2005-től elérhetővé vált a magyar szőlőtermelők számára is az Uniós forrásból rendelkezésre álló úgynevezett szőlőültetvény szerkezetátalakítás támogatás, de az első években inkább csak ültetvény korszerűsítésre és kisebb mértékben új ültetvény telepítésére vették igénybe a gazdálkodók ezt a támogatási jogcímet. Miután e támogatási forma hazai szabályozása előbb ösztönözte, majd kizárólagossá tette a szerkezetátalakítási támogatás új ültetvény telepítésére való igénybe vételét, a magyar szőlő-szaporítóanyag termesztés is új mennyiségi csúcsra jutott 2011-re. A 2010-es években már keresleti piac alakult ki a szőlőoltványok értékesítésében. A hazai szőlőiskolák mennyiség, szaporítóanyag kategória és fajtaválaszték terén 

sem tudják teljes mértékben kielégíteni a telepítők igényeit. Ezért úgy tűnik, folyamatosan nő a szőlőoltványok behozatala más Uniós tagállamokból, bár a szabad áruforgalom miatt erről tényadatok nem állnak rendelkezésre.

 

II. Az abasári (heves megyei) szőlőoltvány termelés jelenlegi helyzete

 

Korábban említésre került, hogy a heves megyei szőlőiskolai termelők több, mint 80 %-a abasári lakhelyű vagy székhelyű. A szőlőiskolai termelést azonban nem csak Abasár közigazgatási területén, hanem jelentős mértékben a közeli, megfelelő klimatikus és talajadottságokkal rendelkező települések területén végzik. Ezért az abasári termelés helyzetét a heves megyére rendelkezésre álló adatokkal mutatjuk be.

 

Annak ellenére, hogy a hazai gyökeres szőlő-szaporítóanyag termelés a 2000-es évek közepén bekövetkezett legutóbbi mélypontot követő fellendülés után évi 11 millió ültetési anyag előállítás szintjén stabilizálódott, az aktív abasári termelők száma folyamatos csökkenést mutat. 

 

 

10. ábra A heves megyei szőlőiskolák arány az összes magyarországi szőlőiskola számához viszonyítva (%)

 

Az ábráról leolvasható, hogy a heves megyei, termelő szőlőiskolák száma 2000-ben csaknem az összes magyar szőlőiskola 40 % át jelentette, addig napjainkra ez az arány szinte megfeleződött - alig haladja meg a 20 %-ot. A legrohamosabb csökkenés a 2005-2010. közötti országos termelési mélypont idején következett be, szerencsére ez a csökkenés ez elmúlt négy évben már csak minimális mértékben zajlott. A szőlőiskolák számánál is nagyobb mértékben változott a heves megyében előállított oltványok mennyisége az országos termeléshez viszonyítva.

 

 

11. ábra A heves megyében előállított oltványok aránya az összes gyökeres szaporítóanyag termeléshez viszonyítva (%) 

 

A vizsgált időszak elején a heves megyei szőlőiskolák számarányuknál nagyobb arányban részesedtek az ország oltványtermeléséből, ami azt jelenti, hogy átlagos méretük az országos átlag felett volt. Ez az arány már 2005-re megfordult, az országos oltványtermelés mennyiségéből a heves megyei termelők számarányuknál kisebb mértékben részesedtek – tehát a működő szőlőiskolák átlagos mérete csökkent. Ebben a tendenciában szerepe lehetett az ABASZŐLŐ szövetkezet felszámolásának is. Mint az ábráról látható, 2014-re kisebb mértékben javult a heves megyei oltványtermelés részesedése az országos termeléshez viszonyítva a 2010-es mélyponthoz képest.

 

III. Az abasári szőlőoltvány készítés hanyatlásának okai

 

A fenti adatok egyértelműen a szőlő-szaporítóanyag termelés jelentős hanyatlását mutatják. E lefelé ívelő 

tendenciák okaként a következő tényezők azonosíthatóak:

- A szétaprózott termelés miatt az egyes termelők nem rendelkeznek megfelelő tőkeerővel a technológiai 

fejlesztéshez, ezért az általános technikai színt elmaradt a nemzetközi és a vezető hazai termelőkhöz képest. 

 

- Szintén a kis vállalkozásméret miatt a termelési volumen növeléséhez szükséges forgóeszköz sem áll a 

szőlőiskolák döntő részénél rendelkezésre.

 

- A szőlőültetvény telepítések jelentős részénél a beruházó nem csak oltványt, hanem teljes kivitelezést – 

ültetést és támrendszer létesítést is - kíván vásárolni. Heves megyében egyetlen szőlőiskola sem rendelkezik a szőlőültetvény kivitelezéshez szükséges géprendszerrel és munkaerővel. 

 

- A 15-25 éve telepített alany és nemes törzsültetvények elöregedtek, leromlott állapotuk miatt az utóbbi 

években egy részüket kivágták vagy művelésüket felhagyták. A törzsültetvények hozama, a szaporító alapanyag minősége csökkent.

 

- A szőlőiskolai termesztésre megfelelő minőségű, öntözhető területek egyre korlátozottabb hozzáférési 

lehetősége nem teszi lehetővé a szükséges vetésforgó alkalmazását, optimális területre, térállásra történő 

kiiskolázást.

 

- A nagy számú önálló termelő által előállított oltványok minősége heterogén, a gyengébb minőségű oltványok 

miatti negatív telepítői vélemények a többi abasári oltvány piaci megítélését is rontják.

 

Az átlagnál alacsonyabb eredményességű, esetenként negatív telepítői véleményeket eredményező szőlőiskolai termelés lehetséges okai:

- A szaporító alapanyagok (alany és nemes veszők) tárolására számos termelő nem rendelkezik hűtőtárolóval. Az optimálisnál melegebb pincékben történő tárolás során a szőlővesszők tartalék tápanyagaik számottevő részét (20-25 %) elveszíthetik, ami rontja az oltványkihozatalt, gyengébb oltványfejlődést eredményez.

 

- Az oltványok előhajtatásához megfelelő minőségű - fűtéssel, szellőztetéssel, megvilágítással rendelkező 

helyiség gyakran nem áll rendelkezésre. 

 

- Az oltványok kitermelést követő osztályozása nem mindig kellő szigorúsággal történik. A csak a minimum 

követelményeket teljesítő oltványok nem versenyképesek a minimum követelményeket jelentősen felülmúló minőségű piacvezető külföldi és hazai szőlőiskolák termékeivel szemben.

 

- A kész oltványok nem megfelelő – az optimálisnál magasabb hőmérsékleten történő – tárolása jelentősen 

csökkentheti a jó minőségben megtermelt oltványok eredését, ültetést követő fejlődését.

 

- Sok kistermelő több évtizedes gyakorlattal, de csak tanfolyamon, szakképzésben szerzett képesítéssel végzi tevékenységét, ami egy elsajátított technológia megfelelő kivitelezéséhez elegendő, de a technológia 

fejlesztéséhez, új problémák megoldásához nem biztosít elméleti alapot.

 

IV. Az abasári szőlőoltvány készítés erősségei és gyengeségei

 

Az abasári szőlőoltvány termesztés múltját és jelenlegi helyzetét bemutató fejezetek alapján a helyi termelés 

erősségeit és gyengeségeit az alábbi táblázatban foglaltuk össze a következő évek teendőinek meghatározása érdekében.

 

Erősségek

az oltványkészítés 120 éves hagyománya

az oltványkészítők több évtizedes gyakorlata

kedvező éghajlati adottságok

az alany és nemes vesszők döntő részét helyi törzsültetvényekben állítják elő

egyéni érdekeltség a munkafolyamatok végzésében

országos ismertség

 

Gyengeségek

3 évtizede alig fejlődő technológia

kevés magasan kvalifikált szakember

kevés, illetve távoliak a szőlőiskolának alkalmas földterületek

a törzsültetvények többsége elöregedett

szétaprózott termelés

az elmúlt évtizedben időnként negatív vélemények

a jelentős fejlesztéshez szükséges tőke hiánya

 

V. Az abasári oltványtermesztés növekvő pályára állításához szükséges lépések

 

A fentebb felsorolt gyengeségek jelentős része a kis üzemméret következménye, ezért ezek leküzdése csak nehezen és korlátozott mértékben tűnik rövid távon megoldhatónak. A kistermelők önálló technológiai fejlesztésre nyilvánvalóan nem lehetnek képesek. A helyi oltványtermelés kezdetekor az oltványtermesztést Abasáron meghonosító Hanák birtokon alkalmazott technikát sajátították el a kistermelők. A ma Abasáron általánosan alkalmazott technológiát az 1970-es évek végén, ’80-as évek elején vezette be a nagyrédei és az abasári termelőszövetkezet. A nagyüzemben bevezetett technológiát kisebb módosításokkal, saját lehetőségeikhez történő adaptálással vették át az egyéni termelők. Jelenleg nincs olyan helyi nagyüzem, amely a technológiai fejlesztéshez szükséges tőkével és szellemi kapacitással rendelkezne. A külföldi és hazai tanulmányutakon szerzett tapasztalatok adhatnak ötleteket a fejlesztés irányához, de az igen drága célgépek beszerzése egy-egy családi gazdaság számára nem elérhető, kapacitása nem is lenne kihasználható. A technológiai folyamatok beruházást nem feltétlenül, hanem inkább speciális szaktudást igénylő finomítása (a növényvédelem, tápanyag utánpótlás, hőkezelés, esetleg serkentőszeres kezelés optimalizálása – esetleg fajtára adaptálva) folyamatosan alkalmazott szaktanácsadót igényelne. Mindezek indokolttá tennék az egyénileg, családi szinten gazdálkodó kis szőlőiskolák integrációját. Ez elvileg szövetkezet vagy társas vállalkozás formájában történhetne. 

 

Az elmúlt 120 éves időszak e tekintetben nem bíztató. Az abasári szövetkezetek mindig a lehető leglazább, az egyéni termelést nagymértékben megőrző formában működtek. Ennek ellenére mára csak egy, mindössze néhány termelőt összefogó szövetkezet működik, ami mérete miatt nem láthatja el a nem tagok felé a fejlesztő, irányító funkciót. 

 

Nem látunk példát a társas vállalkozásokra, ahol a tagok által összeadott tőkéből sikerült volna megoldani a 

szükséges fejlesztéseket. A Kft. formában működő szőlőiskolák, faiskolák, gyakorlatilag egy személy vagy család kezében vannak. Abasáron pillanatnyilag csak a kívánatos integrációt nem biztosító, csak legfeljebb képzést, szaktanácsadást, közös arculatot, marketinget biztosítani tudó, egyesület formájában működő összefogás látszik megvalósíthatónak. A szőlőiskolai terület szűkössége is egyik gátja a kicsiben eredményesen működő szőlőiskolák növekedésének. A szőlőiskola számára alkalmas – sík, öntözhető, magas humusztartalmú, jó szerkezetű, gyorsan melegedő, könnyen művelhető talajú földterületek Abasárhoz legközelebb Gyöngyös és Nagyréde határában vannak. Az itt lévő alkalmas területeket évek óta – egyre drágábban – bérlik az abasári szőlőiskolások. A korlátozott nagyságban bérelhető terület nem elegendő a kívánatos szőlőiskolai forgó biztosításához, pedig a tapasztalatok egyértelműen mutatják, hogy a rendszeresen azonos helyen művelt szőlőiskolában az úgynevezett talajúntság tüneteként jelentősen csökken az oltványok fejlődése. Szükséges lenne, hogy az abasári szőlőoltvány termelők a megyén belül távolabb helységekben keressenek szőlőiskolának alkalmas földterületeket, vállalva a távolság okozta nehézségeket és többlet költségeket. Javasolható a visontai lignitbánya újabb, de már néhány éve rekultivált területének alkalmasságát megvizsgálni. Az elöregedett törzsültetvények felújítása tűnik a fellendülés érdekében legkönnyebben megvalósítható feladatnak. A szőlőültetvény számára alkalmas területek követelményei sokkal kevésbé igényesek, mint a szőlőiskolai területek követelményei. Ezért Abasáron és a szomszédos településeken lehet találni mind alany, mind nemes törzsültetvénynek megfelelő területeket. A nemes oltóvessző céljára telepítendő borszőlő törzsültetvények telepítéséhez a beruházási költségek háromnegyedét fedező támogatás igényelhető – amennyiben fajtája szerepel a borvidéki tervben. Alanyszőlő ültetvények telepítéséhez jelenleg semmilyen beruházási támogatás nem igényelhető. Viszont a több éve tartó, európai szintű alanyvessző hiány miatt megnövekedett áraknak köszönhetően az alany törzsültetvény beruházása 4-5 év alatt megtérülhet. 

 

A heterogén, néhány esetben reklamációra okot adó oltványok okozta negatív szakmai megítélés javítására alkalmas eszköz lehet a termékre az „abasári szőlőoltvány” oltalmazott földrajzi árujelző (OFJ) bejegyeztetése, használatának bevezetése. Az OFJ termékleírásában megfogalmazható szigorúbb minőségi követelményeknek megfelelő termék megkülönböztetése a gyengébb, „átlagos” minőségű oltványoktól, megkönnyítheti az abasári szőlőoltvány értékesítését, teret adva a termelés növelésének.

 

VI. Az OFJ bevezetésének indokai, céljai

 

A szőlőoltvány bizalmi termék, mivel annak vásárláskor történő vizsgálatával nem lehetséges ék a tényleges 

biológiai értékét megállapítani. Ugyanakkor a 3-6 millió forint/ha költségű szőlőültetvény beruházás majdani 

jövedelmezősége döntő mértékben az elültetett szőlőoltvány minőségétől függ.

A szőlőoltvány minősége a felhasznált alapanyagokon és technológián kívül jelentős mértékben az oltványkészítő szaktudásán, gondosságán múlik. Az oltványkészítés folyamatában számos olyan munkaelem van, ami elméleti tanulással nem, csak hosszú idejű gyakorlat során sajátítható el. Ezért a jó minőségű szőlőoltvány előállítását elősegíti, ha helyi tradícióra alapozhatnak az e tevékenységet végzők.

 

A szőlőoltványok iránti keresletben az elmúlt évtizedekben többször is jelentős visszaesések fordultak elő. A 

túlkínálat esetén a megbízhatóan magas minőségű termék értékesítésének jobbak az esélyei. Az elmúlt néhány évben a szőlőoltványok hazai piacán jelentős részesedét értek el a környező Uniós tagállamok termelői. Ebben a versenyhelyzetben jelentős mértékben erősítheti az abasári szőlőoltvány termelők piaci pozícióját a szigorú kritérium rendszernek megfelelő „abasári szőlőoltvány” oltalom alatt álló földrajzi jelzés használata.

 

A földrajzi árujelzővel ellátott termék árujelzője nem tévesztheti meg a végső fogyasztót. A bejegyzett elnevezés oltalmat nyújt a hasonló, az „Abasári szőlőoltvány” OFJ alá be nem jegyzett termékekkel szemben, amennyiben azok forgalomba hozatalánál az OFJ hírnevét kihasználnák, az árujelzővel visszaélnének, azt utánoznák, vagy félrevezető utalást tennének rá. Akkor is, ha egyébként feltüntetik a termék valódi eredetét, vagy ha az OFJ elnevezést lefordítanák, vagy ha például a „jellegű”, „típusú”, eljárással készített”, „hasonlóan készített”, „utánzat”, vagy hasonló kifejezéseket kapcsolnának hozzá. Oltalmat nyújt bármely egyéb – a termék származását, eredetét, jellegét, vagy alapvető tulajdonságait illetően – hamis, vagy megtévesztő megjelöléstől a belső vagy a külső csomagoláson, a reklámanyagokon vagy az érintett termékre vonatkozó iratokon, valamint a termék származását illetően hamis benyomást keltő dobozba történő csomagolástól. Az OFJ védelmet nyújt a termék valódi származását illetően, a fogyasztók megtévesztésére alkalmas bármely egyéb módszertől. Ha az ellenőrző hatóság jogbitorlást észlel, értesíti a fogyasztóvédelmi hatóságot, és az eljárást indít a jogbitorló ellen.

 

VII. A szőlőoltvány készítés állami ellenőrzési rendszere, minőségi követelményei

 

A szőlő szaporítóanyag előállítás 1923-óta engedélyhez kötött, állami ellenőrzés alatt álló tevékenység. A 

szaporító alapanyagot (nemes és alanyvesszők) termő törzsültetvények és az oltványokat előállító szőlőiskolák engedélyezésének és ellenőrzésének jogszabályi előírásai, rendszere, módszerei folyamatosan változtak, egyre részletesebbé váltak. 

 

A szőlő szaporító-alapanyagok előállítására szolgáló, a maihoz hasonló három szintű törzsültetvény rendszert a 23/1968. MÉM rendelet írta le először. A rendszer három szintjét a törzskönyvezett állomány, a központi és az üzemi törzsültetvények jelentették. Az 1980-as évek végén rendkívül részletes szabványokban írták elő a különböző szaporítóanyag termő ültetvények követelmény rendszerét, illetve a szaporítóanyagok minőségi követelményeit. 

 

Általános előírások

MSZ-08 0235/1-88 

Törzskönyvezett, törzskönyvi előjegyzett szőlőültetvények

MSZ-08 0235/2-88 

Szőlő törzsültetvények és szaporításra ideiglenesen engedélyezett ültetvények

MSZ-08 0235/3-88 

Szőlőiskola

MSZ-08 0235/4-88 

Általános előírások

MSZ 11864/1-87 

Európai (nemes) szőlővessző és alany-szőlővessző

MSZ 11864/2-87 

Gyökeres szőlőoltvány

MSZ 11864/3-88

Gyökeres európai szőlődugvány

MSZ 11864/4-87 

Gyökeres alanyvessző-dugvány

MSZ 11864/5-88 

Szőlőszaporító anyagok mintavétele és vizsgálata

MSZ 17648-87 

 

A 6/1990, MÉM rendelet már átvette az európai megnevezését a törzsültetvény, illetve szaporítóanyag kategóriáknak. Így a törzskönyvezett állományok prebázis, a központi törzsültetvények bázis, az üzemi törzsültetvények certifikált kategória megnevezést kaptak. 

 

A 90/1997. FM rendelet kimondott szempontja volt az hazai előírásoknak az Európai Unió szőlő szaporítóanyagok előállításáról, forgalomba hozataláról és felhasználásáról szóló 68/193 EGK tanácsi irányelvének előírásaihoz történő közelítése. Ebben már hangsúlyosan szerepelt a minősített szőlő-szaporítóanyagok vírustesztelésének 2002-ig tartó türelmi időszakot követő kötelező előírása. A korábban kidolgozott szabványok mellékletként bekerültek a szakterületet szabályozó miniszteri rendeletbe, ezt követően hatályon kívül helyezték azokat. A korábbi szabványi előírásokat tartalmazó mellékletekkel igen részletessé váló rendelet mellett a minisztérium még külön szakmai útmutatót is kiadott a certifikált (tanúsított) szőlő-szaporítóanyag termesztés eljárásairól. 

 

Az Európai Unióhoz történt csatlakozásunkkor kötelezettség volt a hazai jogrend teljes megfeleltetése a 68/193 EGK tanácsi irányelvnek. Ezt valósította meg a 90/2004. FVM rendelet, amit az Uniós Irányelv 2005-ben történt módosítása miatt hamarosan felváltott a jelenleg hatályos 87/2006. (XII. 28.) FVM rendelet. Az Uniós előírások mindössze egy, de igen lényeges területen – a törzsültetvények rendszeres vírustesztelésével szigorították a korábbi hazai előírásokat. Ugyanakkor a szaporítóanyagok minőségi követelményeinek leírása kevésbé részletes, enyhébb követelményeket fogalmaz meg. Mivel az áruk szabad forgalma során valamely tagállam nem támaszthat magasabb követelményt más tagállam áruival szemben, mint amit a közös Uniós jogszabály előír, így a magyar rendelet is egyszerűbb követelményeket tartalmaz jelenleg, mint a 2004. előtti magyar előírás:

 

A. Általános feltételek

1. A szaporítóanyagnak igazolt származásúnak kell lennie, a NÉBIH és a növény- és talajvédelmi igazgatóság, illetve valamely tagállam illetékes hatósága által szaporítás céljára elfogadott állományból származzon.

 

2. A szaporítóanyagnak fajtaazonosnak és fajtatisztának, és szükség esetén klóntisztának kell lennie, standard szaporítóanyag forgalmazásakor 1%-os fajtakeveredés megengedett.

 

3. A szaporítóanyag minimális technikai tisztasága 96%.

A következők technikailag nem tekintendők tisztának:

a) teljesen vagy részben kiszáradt szaporítóanyag, még abban az esetben is, ha kiszáradás után vízben áztatták,

b) károsult, csavarodott vagy sérült szaporítóanyag, különösen, ha a sérüléseket jégverés vagy fagyás idézte elő, vagy azok nyomódottak, töröttek,

c) az alábbi III. pontban meghatározott követelményeknek nem megfelelő szaporítóanyag.

 

4. A vesszők kielégítő beéredést mutatnak. A fa-bél arány a fajtának megfelelő.

 

5. A szaporítóanyag értékét csökkentő károsító szervezetek jelenléte a lehető legalacsonyabb szinten legyen.

A hatékonyan nem kezelhető, károsító szervezeteknek tulajdonítható egyértelmű jeleket vagy tüneteket mutató szaporítóanyagot el kell távolítani.

 

B. Különleges feltételek

1. Gyökeres szőlőoltványok

Az ugyanazon kategóriájú szaporítóanyagok kombinációjából álló gyökeres szőlőoltványokat ugyanabba a kategóriába kell sorolni. A különböző kategóriájú szaporítóanyagok kombinációjából álló gyökeres szőlőoltványokat a legalacsonyabb komponens kategóriájába kell sorolni.

 

C. Osztályozás

3. Gyökeres szőlőoltványok

a) Hosszúság

A talpgyökerek kiindulásának legalsó pontja és a legfelső hajtás alapja közötti minimális hosszúság:

aa) legalább 20 cm,

ab) magyarországi felhasználásra előállított oltványok esetében 35 cm.

Ez az előírás nem alkalmazható zöld hajtásokból nyert szaporítóanyagból származó gyökeres szőlőoltványokra.

b) Gyökerek

Minden növénynek legalább három, jól kifejlett és megfelelően elhelyezkedő gyökere kell, hogy legyen. A 420 A fajtánál azonban elegendő két megfelelően fejlett gyökér, feltéve hogy ezek átellenesen helyezkednek el.

c) Oltásforradás

Az oltás helye kielégítően, szabályosan beforradt, az oltásforradás szilárd.

d) Vesszőcsonk

A szőlővesszőt a diafragma alatt megfelelő távolságban kell elvágni, hogy elkerülhető legyen annak károsodása, de nem több mint 1 cm-rel alatta.

 

D. Termesztőedényes ültetési anyagok

a) A vegetációs időben levő ültetési anyagoknak – a vesszőérettség kivételével – meg kell felelniük a III. pont B. és C. alpontban előírtaknak. A gyökérzet a termesztőedényt jól szője át, hajtása víztelített, növekedésben levő legyen.

 

b) Nyugalmi állapotban levő ültetési anyagoknak meg kell felelniük a III. pont 2. és 3. alpontban előírtaknak.

 

E. In vitro (mikroszaporítás) szaporításból származó ültetési anyagok

Az in vitro szaporítás során előállított szaporítóanyagoknak – a vessző átmérője kivételével – az in vivo 

(hagyományos) továbbnevelés után meg kell felelniük a III. pont 2–4. alpontban előírt követelményeknek.

Mivel a jogszabályok csak a minimális követelményeket írják elő, ezeket a piacvezető termelők termékei – hazaiak és külföldiek egyaránt - jelentősen meghaladják. 

A kötelező minimum követelményeket meghaladó minőségi sajátosságok megfogalmazására, meglétük igazolására alkalmas eszköz lehet az oltalom alatt álló földrajzi jelzés bejegyeztetése és használata.

 

VIII. Oltalom alatt álló eredetmegjelölések és oltalom alatt álló földrajzi jelzések Uniós szabályozása

Az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló 1151/2012/EU (2012. november 21.) rendelete fogalmazta meg az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és oltalom alatt álló földrajzi jelzések fogalmát, követelményeit, rögzíti e rendszerek létrehozásának céljait, használatuk szabályait. 

 

Az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és oltalom alatt álló földrajzi jelzések rendszerének célja, hogy egy 

adott földrajzi területhez szorosan kapcsolódó termékek előállítóit az alábbiak révén segítse: 

a) minőségi termékeikért cserébe méltányos jövedelem biztosítása; 

b) a szellemitulajdon-jogot képező elnevezések egységes oltalmának biztosítása az Unió egész területén; 

c) a fogyasztók pontos tájékoztatása az egyes termékek értéknövelő tulajdonságairól.

A rendeletben meghatározott követelményrendszerek áttekintése alapján megállapítható, hogy a szőlőoltványok egy meghatározott területen előállított, kötelező minimumot meghaladó minőségi kategóriájának megkülönböztetésére az oltalom alatt álló földrajzi jelzés alkalmazása szolgálhat.

 

A „földrajzi jelzés” elnevezés olyan terméket jelöl: 

a) amely egy meghatározott helyről, régióból vagy országból származik; 

b) amelynek valamely tulajdonsága, hírneve vagy más jellemzője alapvetően földrajzi eredetének tulajdonítható; 

valamint 

c) amely előállításának legalább egy szakasza a meghatározott földrajzi területen történik.

 

Az oltalom alatt álló földrajzi jelzés bejegyzésének alapvető feltétele a termékleírás elkészítése. A termékleírás tartalmi elemei:

- A termék megnevezése.

- A termék leírása, beleértve a felhasznált alapanyagokat, valamint a termék fő jellemzőit.

- A termék előállítása helyének fölrajzi körülhatárolt területe.

- A termék adott földrajzi helyről való származásának igazolása.

- A termék előállítási módjának, a helyi előállítási módszerek, a csomagolás leírása.

- A termék valamely tulajdonsága, hírneve és a földrajzi terület közötti kapcsolat igazolása.

- A termékleírásban szereplő előírások betartását ellenőrző hatóságok, szervezetek megnevezése.

- A termék címkézésére vonatkozó előírás.

 

IX. Az „abasári szőlőoltvány” oltalom alatt álló földrajzi jelzés termékleírásában meghatározandó elemek

A szabályozásnak a következő területekre kell kiterjednie:

- az oltványkészítéshez felhasznált alany és nemes fajták köre

- a szaporító alapanyagtermő törzsültetvények, a szaporító üzemek és a szőlőiskolák földrajzi elhelyezkedése

- a magasabb minőségi követelmények elérését biztosító technológiai előírások (törzsültetvények 

terméskorlátozása, alapanyag és késztermék tárolás, létesítmények higiéniája, fajtatisztasági és növényegészségügyi szelekció, technológiai lépések időzítése, stb.)

- a védett szőlőoltványok jogszabályi minimumnál magasabb követelményei (gyökér és vessző méretek, 

technológia révén biztosított magasabb beltartalmi értékek, szigorúbb növényegészségügyi követelmények)

 

X. Az „Abasári szőlőoltvány” előállításának és a kész oltványok ellenőrzési rendszere, szőlőoltványok jelölése,marketingje

 

Mivel a minőség kialakításában a teljes oltványkészítési folyamat minden eleme szerepet játszik, viszont a 

végtermék értékeinek egy részét szemrevételezéssel nem lehet megállapítani, szükséges a magas minőséget biztosító technológia betartásának lényegében folyamatos ellenőrzése. Ez a folyamatos technológiai ellenőrzés csak az OFJ-vel megkülönböztetett oltványok előállítását és forgalmazását végző gazdálkodók által létrehozott helyi ellenőrző testület feladata lehet. A kész oltványoknak ellenőrzését a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek, valamint a szeszes italok földrajzi árujelzőinek oltalmára irányuló eljárásról és a termékek ellenőrzéséről szóló 158/2009. (VII. 30.) Korm. rendelet előírása alapján a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági hivatal kell végezze.

 

Ha az ellenőrző hatóság megállapítja, hogy az OFJ-vel ellátott termék nem felel meg a termékleírásban foglaltaknak, kisebb hiba esetén a termelőt ill. forgalmazót felszólítja a hiányosságok orvoslására, lényeges hiba esetén a szőlőoltvány forgalomba hozatalát a hiba jellegétől függő feltételhez köti, illetve súlyos hiba esetén az OFJ használatát a jogsértő előállító számára azonnali hatállyal megtiltja. A tilalom időtartama egy év. Az OFJ újbóli használatát a termelő akkor kezdheti meg, ha a hatóság előzetes ellenőrző szemlén megállapítja, hogy a termék a termékleírásnak megfelel. Amennyiben a hatóság azt észleli, hogy a forgalomba hozataltól eltiltott termékeket az OFJ-vel forgalomba hozzák, a szaporítóanyagot a forgalomból kivonja, és a termelőt megbírságolja. A bírság összege a tétel értékének másfélszerese, a termékleírásban foglaltaktól való oly mértékű eltérés esetén, amely a termék minőségi jellemzőit befolyásolja, illetve a tétel értékének kétszerese, az OFJ használatára nem jogosult általi előállítás, illetve az OFJ-vel jogellenesen ellátott termék forgalomba hozatala esetén, de ismételt esetben ennek többszöröse is lehet.

 

Az oltalom céljának – az abasári szőlőoltványok jobb piaci pozíciójának eléréséhez nélkülözhetetlen a védett 

oltványok megkülönböztető jelölése, a védett oltványok kiemelkedő értékeinek kommunikálása.

Az OFJ követelményeinek megfelelő oltványok jelölése a minden szőlő szaporítóanyagra kötelezően előírt, az eredményes hatósági ellenőrzés megtörténtét igazoló, úgynevezett certifikációs címkéktől elkülönülten kell 

történjen. A jelölés figyelemfelkeltő logót kell tartalmazzon, s egyszer használható, sérülés nélkül az oltvány 

egységcsomagról nem leválasztható kell legyen.

 

Az OFJ-vel ellátott oltványok első piacra kerülését megelőzően számos szakmai folyóiratban és a rádiók, televíziók mezőgazdasági műsoraiban cikkek, illetve riportok formájában a potenciális felhasználók széles rétegét tájékoztatni szükséges az OFJ-vel megkülönböztetett oltványok előnyeiről, az azokat biztosító technológiáról, ellenőrzési rendszerről. Fontos eszköz lehet a védett oltványok megismertetéséhez a különböző szintű szakoktatásban részvevőkhöz az oktatókon keresztül eljuttatni az információt.

Az „Abasári szőlőoltványról” önálló internetes honlapot szükséges üzemeltetni, ami az általános információkon kívül a termelők, forgalmazók valamint az évente előállított oltvány tételek listáját is naprakészen tartalmazza.

 

XI. Termékleírás

 

1. A termék elnevezés: 

 

„Abasári szőlőoltvány” 

 

2. A termék leírása: 

 

A gyökeres szőlőoltvány alanyból és a ráoltott nemes fajtából áll. 

Alanyként a magyar Nemzeti fajtajegyzéken található szőlőalany fajták klónjai használhatóak, amelyek a 

fajtavizsgálat során alkalmasnak bizonyultak a magyarországi klimatikus és talajviszonyokra.

Az „Abasári szőlőoltvány” előállítása során a magyar Nemzeti fajtajegyzéken található valamennyi csemegeszőlő- és borszőlőfajta, illetve azok valamennyi klónja felhasználható. 

Az „Abasári szőlőoltvány” szabadgyökerű és tenyészedényes (konténeres) formában is előállítható és forgalomba hozható. A forgalomba hozatalra szánt szőlőoltványnak minden tekintetben eleget kell tennie a vegetatív szőlő - szaporítóanyagok forgalmazásáról szóló 68/193/EGK Tanácsi irányelv II. mellékletében meghatározott követelményeknek.

 

Az irányelvben meghatározott követelményeket meghaladóan a szőlőoltvány:

 

-standard kategóriában sem tartalmazhat 1 % fajtaidegen egyedet

- a szaporítóanyag minimális technikai tisztasága 98 % kell legyen

- a talpgyökerek és a hajtás alapja közötti távolság legalább 35 cm hosszúságú

- valamennyi alanyfajta esetében legalább 3 db, legalább 2 mm vastag, körkörösen elhelyezkedő talpgyökérrel 

kell rendelkezzen

- az oltásforradásnak körkörösnek, egyedenként történő fizikai vizsgálattal megerősítetten szilárdnak kell 

lenni (az oltás helyére gyakorolt nyomás eredményeként a vessző nem az oltás helyén törik el)

- a vegetációs időszakban forgalomba hozott tenyészedényes ültetési anyag oltási helyén lévő kallusz fásodó, az oltásforradás szilárdan összeforrt, a hajtás hossza legalább 30 cm-es, fajtára jellemző ízközű kell legyen.

 

 

3. A földrajzi terület meghatározása 

 

Az „Abasári szőlőoltvány”-t a Gyöngyösi járás közigazgatási területén lakhellyel, székhellyel rendelkező személyek, illetve gazdasági szervezetek állíthatnak elő. A járás települései: Gyöngyös Abasár, Adács, Atkár, Detk, Domoszló, Gyöngyös, Gyöngyöshalász, Gyöngyösoroszi, Gyöngyöspata, Gyöngyössolymos, Gyöngyöstarján, Halmajugra, Karácsond, Kisnána, Ludas, Markaz, Mátraszentimre, Nagyfüged, Nagyréde, Pálosvörösmart, Szűcsi, Vámosgyörk, Vécs, Visonta, Visznek. 

Az oltvány előállításához felhasznált alanyvessző és nemes oltóvessző Magyarország területéről kell származzon. Az oltást, hajtatást, az oltványok nevelését Heves megyén belül kell végezni.

 

4. A származás igazolása: 

 

A termelő az illetékes hatóságok által ellenőrzött és dokumentált, a hatósági előírásoknak megfelelő nyilvántartást vezet. A nyilvántartásban a következő adatok szerepelnek: a terület helyrajzi száma, az iskolázott oltványok alany és nemes fajtája, az alany és nemes oltóvesszők származása; a végtermék becsült mennyisége tételenként, valamint az értékesített mennyiség fajták, tételek szerint és annak átvevője, illetve vásárlója. A nyilvántartást a teljes szőlőiskolai termelésre vonatkozóan kell vezetni, azon belül megjelölve az oltalmazott földrajzi árujelző használata feltételeinek megfelelő tételeket, mennyiségeket. 

Az oltványok előállítása során végzett valamennyi kezelésről azok idejét, elvégzésének módját és a felhasznált anyagokat rögzítő munkanaplót kell vezetni.

Az „Abasári szőlőoltvány” értékesítésekor a származási igazolványon is fel kell tüntetni az „Abasári szőlőoltvány – OFJ” megjelölést. Az oltványok értékesítésekor a csomagolási egységeken a hivatalos certifikációs címkéken kívül el kell helyezni az „Abasári szőlőoltvány” megjelölésére elfogadott ábrát (logo-t). Az ábrával egy látótérben egyéb információt közölni tilos.

 

5. Az előállítás módja: 

 

Vesszők beszerzése, tárolása

Az oltványok előállításához felhasznált alanyvessző és nemes oltóvessző lehet saját előállítású vagy magyarországi termelőtől vásárolt. A saját ültetvényben előállított alany és nemes oltóvesszőt a betakarítást követően folyamatosan védeni kell a vízveszteségtől. Ennek érdekében a betakarítást követően haladéktalanul el kell végezni a vesszők feldolgozását, azt követően a vesszők 48 órán keresztül történő áztatását. A tárolás előtt arra alkalmas engedélyezett növényvédőszerrel Botrytis elleni kezelést kell alkalmazni. A vesszők tárolását e célra kialakított hűtőtárolóban kell végezni, ami folyamatosan alkalmas 5oC alatti hőmérséklet biztosítására. A tárolás során folyamatosan ellenőrizni kell a vesszők víztartalmát, károsító esetleges fellépésekor növényvédőszeres kezelést kell alkalmazni. A vesszőkkel egy légtérben gyümölcs, zöldség tárolása tilos.Vásárolt vesszők esetén az áru átvételekor ellenőrizni kell a 68/193/EGK Tanácsi irányelv II. mellékletében meghatározott követelményeknek megfelelő minőséget, a vesszők víztartalmát, a nemes oltóvesszők rügyeinek épségét, látható károsítóktól való mentességét. Csak előírás szerinti címkével ellátott csomagolási egységekben forgalmazott, az átvétel időpontjában kiállított származási igazolvánnyal rendelkező szőlővesszőt szabad átvenni és oltvány-előállításra felhasználni. A vásárolt vessző átvételekor tisztázni kell a vessző letermelését követően alkalmazott kezeléseket és a tárolás előtt szükséges kezeléseket (áztatás, vegyszeres kezelés) el kell végezni. A vásárolt vessző tárolása során a saját előállítású vesszőkre leírtak szerint kell eljárni.

 

Oltás elvégzése

Az oltás hagyományos kézi oltással – angolnyelves párosítás módszerével vagy bármely típusú oltógép 

felhasználásával történhet. A jó minőségű metszfelületek érdekében folyamatosan figyelni kell a felhasznált eszköz pengéjének élességére. A vesszők kalluszosodást, illetve gyökeresedést serkentő vegyszerekkel való kezelése megengedett, de nem kötelező. Ugyancsak megengedett a serkentőszert tartalmazó paraffin használata. Az oltványok paraffinos kezeléséhez olyan berendezést kell alkalmazni, ami biztosítja a paraffin hőmérsékletének szabályozását. 

 

Az elkészített oltványok tárolására, hajtatására szolgáló ládákat ismételt felhasználás előtt fertőtleníteni kell! 

A hajtatás során használt közeg lehet homok, fűrészpor, tőzeg, perlit. Ezen anyagok kizárólag újonnan beszerezve alkalmazhatóak, ismételt felhasználásuk tilos. Az oltás elvégzésétől a hajtatásig az oltványok tárolását a vesszők tárolására leírt körülmények között, folyamatos ellenőrzés mellett kell végezni.

A vesszők oltásra való előkészítése, az oltás, az oltványok tárolása során a fajtakeveredés megelőzése érdekében folyamatosan nagy figyelmet kell szentelni a tételek jelölésére, elkülönítésére, nyilvántartás vezetésére.

 

Oltványok hajtatása

 

Az oltványok szabadföldre történő kiiskolázás vagy tenyészedénybe ültetés előtt az oltásforradás és a 

gyökérképződés megindulásának biztosítására előhajtatni szükséges. A hajtatáshoz olyan helyiség felszerelése 

 

szükséges ahol:

- biztosítható a kalluszképződéshez legkedvezőbb 28 oC-os hőmérséklet 

- természetes fénnyel vagy mesterséges világítással biztosított a kihajtott oltványok fényigénye

- jól szellőztethető, tisztántartható, fertőtleníthető.

- elegendő méretű a termelő által előállított oltványmennyiség legfeljebb két menetben történő előhajtatására

Az oltvány hajtató helyiséget a szezon előtt, illetve két hajtatási ciklus között fertőtleníteni szükséges.

A hajtatás alatt folyamatosan ellenőrizni és szabályozni kell a helyiség hőmérsékletét. Rendszeres szellőztetéssel meg kell akadályozni a Botrytis fertőzést elősegítő túl magas páratartalom kialakulását. Speciális Botrytis elleni növényvédőszerrel megelőző, a betegség fellépése esetén ismétlődő kezeléseket kell végezni.

 

A hajtatás során tapasztalt túlzott mértékű hajtásnövekedés esetén a hajtások a hajtatás során vagy közvetlenül kiiskolázás előtt visszavághatóak. A hajtatott oltványokat kiiskolázás, tenyészedénybe ültetés előtt paraffinos kezelésben kell részesíteni. 

 

Tenyészedényes oltványok ültetése, kezelése

 

Az oltás nyarán eltelepítésre szánt oltványokat április hónap folyamán kis méretű, de legalább 2,5 dl térfogatú, szőlőoltvány készítésre vagy általános kertészeti célra gyártott, a gyökér számára átjárható anyagból készült 

tenyészedénybe kell ültetni. A tenyészedényt igazoltan károsító és fonálféreg mentes, a szőlő tápanyagigényét biztosító, megfelelő pH-jú, levegős tápközeggel kell tölteni. A tenyészedényes oltványokat fűthető, jól szellőztethető, árnyékolóval ellátott termesztőberendezésben (fóliasátor, üvegház) kell elhelyezni. A kis mennyiségű termesztő közeg miatt a rendszeres víz és tápanyag utánpótlásra fokozottan kell figyelni.

 

Az oltási helyen képződött kallusz fásodásakor, az intenzív hajtásnövekedés megindulását követően meg kell kezdeni a kis tenyészedényes oltványok értékesítés – telepítés előtti akklimatizációját. Ennek során fokozatosan hozzá kell szoktatni az oltványokat a nagyobb intenzitású napfényhez és alacsonyabb páratartalomhoz.

 

Az oltást követő borpiaci évben telepítésre szánt tenyészedényes oltványokat 1-2 l űrtartalmú, ellenőrzött minőségű tápközeggel töltött edénybe kell ültetni. Az ültetés ideje későbbi lehet, mint a kis tenyészedésnyes oltványoknál. A termesztőberendezésben megkezdett nevelés, majd akklimatizáció után a nagy tenyészedényes oltványok nevelése értékesítésig szabadföldön folytatható.

 

Szabadföldi szőlőiskolai terület előkészítése

 

A szőlőiskolai terület sík vagy kismértékben egyenletes lejtésű, öntözhető, legalább 1,5 % humusztartalmú, jó víztartó, ugyanakkor jó vízáteresztő-képességű talajú terület legyen. A szőlőiskolai felhasználást megelőző évben gabona elővetemény vagy ugaroltatás alkalmazandó. El kell végeztetni a talaj vírusvektor fonálférgektől való menteségét igazoló vizsgálatot, a talaj tápanyagvizsgálatán alapuló tápanyag utánpótlást és őszi mélyszántást. A kiiskolázást közvetlenül megelőző talajelőkészítést a lehető legkisebb mértékű talajtömörödést okozó taposással kell elvégezni. A kiiskolázás idejére az öntözőrendszert használatra készre kell előkészíteni. 

 

Kiiskolázás

 

Az oltványok kiiskolázása május 5-25. között történjen. Az oltványok előállítása bakhátas vagy sík kiültetéssel, fekete fóliatakarással és a nélkül is történhet. A kiiskolázás előtt az oltványoknak az ültetéskor talajon kívül maradó teljes hosszát paraffinozni kell. A kiültetést követően az oltványokat azonnal be kell öntözni. terület legyen. A csepegtető öntözés víztakarékossága és később a lomb nedvesítésének elkerülése miatt preferált. A kiiskolázás során a fajtakeveredés elkerülése érdekében egyszerre egy fajta ültethető. A tételek elkülönítését a biztonság kedvéért többféle módon is – legalább méteres kihagyás, címke, karó – biztosítani kell. A kiiskolázással egy időben a tételek elhelyezéséről térképet kell készíteni. Amennyiben az iskolában OFJ és az OFJ követelményeknek nem megfelelő oltványtételeket is állítanak elő, azokat egymástól el kell különíteni.

 

Az oltványiskola művelése

 

Az oltványiskola művelése során folyamatosan gondoskodni kell a gyommentesen tartásról. A növényvédelmi kezeléseket megelőző jelleggel, ugyanakkor a gombabetegségek vonatkozásában előrejelzésre, rovarkártevők, - vírus és fitoplazma vektorok vonatkozásában rajzásmegfigyelés alapján kell végezni.

A számottevő mértékű gyomosság, a lombozat gombabetegségek miatt 20 %-nál nagyobb mértékű károsodása, valamint a vírus és fitoplazma vektorok elleni védekezés elmulasztása a szőlőiskola egészének az „Abasári szőlőoltvány” OFJ használatából történő kizárását vonja maga után. 

 

A kiültetéstől folyamatosan gondoskodni kell az oltványok optimális vízellátásáról. A gyökérfejlődés kezdetén oda kell figyelni a túlöntözés elkerülésére, mert a levegőtlen talajállapot akadályozza a gyökeresedést, a frissen fejlődött gyökerek pusztulását okozhatja. Augusztus végétől a növekedés lezárulása érdekében csak kivételes esetben szabad öntözni.

 

A speciális munkafolyamatok során ismételten el kell távolítani az előtörő alanyhajtásokat. A teljes fajtatisztaság elérése érdekében 30-40 cm-es hajtáshossznál, illetve az első alkalommal végzendő csonkázás előtt összesen két alkalommal ellenőrizni kell a tételek fajtaazonosságát és fajtatisztaságát. Valamennyi fajtaidegen egyedet el kell távolítani, az idegenek kijelölése kitermelést követő szétválogatás céljából nem elfogadható.

 

A fajtatisztaság ellenőrzésével egyidejűleg, valamint szeptember folyamán ellenőrizni kell az oltványokon esetleg megjelenő vírus vagy fitoplazma tüneteket. Azokat a tételeket, amelyekben vírus vagy fitoplazma tünetek jelentek meg, ki kell zárni az OFJ hasznlatából. 

 

A hajtások csonkázását azok leívelődésének kezdetétől lehet – akár ismételten – alkalmazni.

 

Kitermelés, osztályozás, csomagolás

 

A kitermelést – beleértve az azt megelőző lelevelezést - legkorábban október 20-án lehet megkezdeni, de támogatott a szőlőiskola minél későbbi felszedése. 

A lelevelezés előtt ellenőrizni kell a tételek elválasztó jelölését, a térképnek való megfelelőséget.

A kitermeléshez bármely típusú kitermelő eke használható, a jó iránytartást és kitermelési mélységet biztosító teljesítményű erőgéppel üzemeltetve.

 

A kitermeléskor a felszedett oltványok ideiglenes kötegeit azonnal el kell látni az azonosítást biztosító címkével. A kitermelt oltványokat a kiemelés és kötegelés után azonnal, az osztályozás, raktározás helyére szállításig is takarással védeni kell a nap szél szárító hatásától. Az osztályozás, csomagolás, raktározás előtti átmeneti tárolás nem lehet hosszabb 3 napnál.

 

Az osztályozást – minőségellenőrzést – végzőket minden évben ismételten ki kell képezni az „Abasári szőlőoltvány” minőségi követelményeinek ismeretére, azok vizsgálatára. A minőségellenőrzést valamennyi követelményre kiterjedően végezheti egy személy vagy a különböző paramétereket eltérő személyek bírálhatják el. Az osztályozás során figyelni kell az Agrobacterium tüneteinek esetleges megjelenésére. Amely tételben Agrobacterium tünetet mutató egyed fordult elő, azt az OFJ használatából ki kell zárni. Az osztályozás során el kell különíteni az „Abasári szőlőoltvány” követelményeinek megfelelő, az annak nem de a vonatkozó Uniós és magyar jogszabályban előírt minimum követelményeknek megfelelő és a forgalomba hozatalra nem megfelelő oltványokat. Az „Abasári szőlőoltvány” követelményeinek nem, de a vonatkozó Uniós és hazai jogszabályban meghatározott minimum követelményeket elérő oltványok az OFJ használata nélkül forgalomba hozhatók. 

 

Az osztályozást követően az oltványokon a különböző módszerrel való telepítéshez szükséges előkészítő műveletek – gyökerek visszavágása, vessző visszavágása, paraffinos kezelés – elvégezhetőek. 

A forgalmazásra előkészített oltványok ellenőrzését – kategóriától függetlenül - a forgalmazás előtt 8 nappal 

ellenőrzésre be kell jelenteni az ellenőrző hatóságnál.A forgalmazás történhet szabad gyökerű kötegekben, fóliazsákban, kartondobozban, egy vagy néhány darabos gyökércsomagolt egységenként. A hivatalos címkét és az OFJ címkét forgalmazáskor minden egységcsomagon el kell helyezni. 

 

Tárolás

 

Az osztályozás, csomagolást követő tárolás történhet szabadföldi vermelőben és hűtőtárolóban. Nem hűtött pincében történő tárolás nem elfogadható. A vermelőben, hűtőházban tárolt oltványok elhelyezéséről feljegyzést kell készíteni, a készletről nyilvántartást kell vezetni.

A szabadföldi vermelés tavasszal csak a talaj hőmérsékletének 5oC eléréséig történhet. Azt követően az oltványok csak hűtőtárolóban tarthatók. A szabadföldi vermelőben gondoskodni kell arról, hogy az alkalmazott közeg (föld, homok, fűrészpor) légzárványok nélkül takarja az oltványokat, s folyamatosan megfelelően nedvesen kell tartani. A vermelőben védekezni kell a pocokkár ellen.

A hűtőtároló hőmérséklete nem haladhatja meg a 5oC-t. A csomagolás módjától függően gondoskodni kell az oltványok gyökérzetének nedvesen tartásáról. Folyamatosan figyelni kell a tárolt oltványokon esetlegesen fellépő gombabetegségeket – elsősorban Botrytis-t, s szükség esetén vegyszeres védekezést kell alkalmazni. 

 

6. A termék és a földrajzi környezet kapcsolata 

 

A honfoglaláskor a magyarokhoz csatlakozó kunok és a szomszédságban lakó besenyők kezdték meg az erdők irtását a Mátrában, legelősör a völgyekben. Itt találjuk az első nyomait a szőlőkultúrának. Szent István király a megye virágzó szőlő- és bortermelésének bortizedét felajánlja az egri püspöknek a püspökség alapítása után. A sári bencések támogatták a szőlőkultúra terjedését. A Sárhegy oldalán lévő gyepüket korán beültették szőlővel, de összefüggő nagy szőlőterületekről ekkor még nem tudunk. 1040-ből való írások említik először, hogy az Aba nemzetség birtokának jobbágyai szőlőművelésből élnek. Mikor 1042-ben Sár határában királyi adományból kolostort építenek, ahhoz már szőlőbirtok is tartozott.

 

A tatárjárás után a hegyekben épült várak körül virágzó szőlőkultúra létesült újból, ezek lettek Gyöngyös körül a minőségi borok központjai. Az Anjouk a szőlő és bortermelés fejlesztésében méltó folytatói voltak az Árpádházi királyoknak.  A szőlő- és borkultúra fejlődésének a a török megszállás vetett véget, ami itt 146 évig tartott. A szőlő- és bortermelés a Rákóczi szabadságharc leverését követően újra nagyobb területet, a Sárhegy köves oldalát ekkor ültették be szőlővel. Az 1800-as évek elején az erdők további írtásával teremtettek lehetőséget a szőlőtelepítések folytatásának. A XIX. század közepére a Kadarka nagyrészt kiszorította a korábban termelt szőlőfajtákat. 1866-ban már 531 hold szőlő tartottak nyilván Sár határában, ez a terlület 461 gazda között oszlott meg. A sári szőlőket 1887-90 között csaknem teljesen kipusztította a filoxéra. Ezután a szőlőtelepítéshez már kizárólag amerikai alanyokkal készített oltványokat használtak. A kis hatékonyságú, az eltelepített alanyok helyben történő zöldoltása helyett ekkor terjedt el a telepítés előtt kézben, angolnyelves párosítással történő fás oltás technikája. Sáron Hanák Kolos alakította meg a „vincellértelepet”, ami az első komoly Mátra vidéki szőlőiskolának tekinthető. Meghonosította a községben a legkorszerűbb szőlőművelési módszereket. Munkásainak nem csak tisztességes megélhetést biztosított, de gondoskodott szakmai továbbképzésükről is, aminek költségeit teljes egészében ő fedezte. 

A szőlőültetvények filoxéravészt követő újratelepítésére biztosított kölcsön növelte az oltványok iránti igényt. 

Ennek köszönhetően a századforduló idején kialakult szőlőoltvány termelés a következő évtizedekben elterjedt és a lakosság főfoglalkozásává vált Abasáron. A magatermelte oltványait hátizsákba rakva a hajdani szőlőtermelő zsellér gyalog vagy kerékpáron elindulva kereste fel még a távoli soproni és baranyai piacokat is. Időközben próbálták fejleszteni az oltványkészítés technológiáját. Az úgynevezett „sározott” oltványkészítést csak ezen a vidéken alkalmazták.

 

Rövidesen elkezdték alkalmazni az oltványok előhajtatásának módszerét. Az oltványok kiültetés előtti, fűtött 

helyiségben történő előhajtatása jelentősen javította az oltás eredményességét, biztonságát, kiküszöbölve a 

kedvezőtlen tavaszi időjárás kockázatát. Az oltványtermesztés technológiája fejlődésének köszönhetően 1930-ban már Abasár és Nagyréde uralta a hazai szőlőoltvány piacot.

A II. világháború után a mezőgazdasági nagyüzemekben felfejlesztett nagy szőlőiskolák mellett csekély mértékűre szorult vissza a magán gazdálkodók oltványkészítése. Ez alól Abasár jelentette a kivételt, ahol ebben az időszakban is fennmaradt egymás mellett a szövetkezeti és az egyéni gazdálkodói formában történő szőlőszaporítás. Abasáron a II. világháború utáni földosztás következtében megszűnt a Hanák-birtok, épületeit a megalakult Földműves Szövetkezet vette át. A termelőszövetkezet 1956-ban sem oszlott fel. Két termelőszövetkezeti csoport és 4 szakcsoport, közöttük egy oltványtermelő szakcsoport működött az ötvenes években, de az összes tag egyénileg gazdálkodott. 

 

A Szőlőoltványforgalmi Vállalat 1954-ben termeltető telepet létesített a községben. A község lakossága 70 %-ának ez a vállalat adta a megélhetést. 1960-ban 4,5 millió oltványra kötöttek szerződést 456 termelővel, a TSz. 800.000 db-ra kötött szerződést. A felvásárolt oltványok jelentős részét exportra szállították. A szőlőoltvánnyal foglalkozók utánpótlása biztosított volt: a tanács és a mezőgazdasági bizottság kétévente megszervezte az iskolából kikerült, és tovább nem tanuló fiatalok számára a szőlőoltvány oltó tanfolyamot. 

Az 1980-as években a Visontai lignitbánya rekultivált meddőhányókra a helyi szőlőszaporító-alapanyag igényeket meghaladó méretű vírustesztelt törzsültetvényeket telepíttek. A környezetéből kiemelkedő – emiatt fagykártól védett, korábban szőlőterületként nem használt meddőhányó igen alkalmasnak tűnt a vírusmentesített szaporítóanyaggal telepítendő törzsültetvények számára. A szőlőoltvány előállítás alapanyagát termelő alany és nemes törzsültetvények méretének köszönhetően a szaporító alapanyag termelésben is olyan meghatározó lett Abasár szerepe, mint a szőlőoltvány termelésben.

 

A rendszerváltás idején az ország legnagyobb szőlőoltvány termelő szövetkezetében Nagyrédén, Abasáron pedig a korábban szintén jelentős szőlőoltvány termelő Rákóczi szövetkezetben megszűnt a szőlőoltvány előállítás, de a 2000-es évek közepéig működött a főként szőlő-szaporítóanyag termesztéssel foglalkozó ABASZÖV szövetkezet. A ma is működő Abaszőlő szövetkezet csak néhány kistermelő tevékenységét koordinálja. A szőlőoltvány előállítással foglalkozók számát tekintve ma is Abasár az ország legjelentősebb szőlőszaporítást végző települése. Az összes heves megyei szőlőiskolai termelő több, mint 80 %-a abasári lakos vagy abasári székhelyű vállalkozás. A Gyöngyösi járás területén ma is 89 gazdálkodó és vállalkozás végez szőlő szaporító-alapanyag vagy szőlőoltvány termelést. Önmagában az a szerencsés körülmény, hogy Hanák Kolos birtokos Abasáron hozta létre üzemi szintű szőlőoltvány termesztést, ahol a munkások elsajátították az oltványkészítés technikáját, nem eredményezte volna a mátraalji szőlőoltvány termesztés országosan meghatározó szerepét. Ehhez szükség volt a termőhely kiváló adottságaira is.

 

A Gyöngyösi járás területén szőlőoltvány készítéssel foglalkozók szőlőiskolái a Keleti-Mátraaljai és a Nyugati-

Mátraaljai településeken fekszenek. A Keleti-Mátraalja döntő hányadát szintén a Gyöngyösi-kistérség települései fedik le. A kistáj 109 és 300 m tszf-i magasságú hegységelőtéri dombság, geomorfológiailag a Mátra tagolt hegylábfelszíneként értelmezhető. A felszín enyhén DDK-i rányban lejt, az átlagos relatív relief értéke 90 m/km2, közepesen erózióveszélyes terület. A kistáj kőzettani alapját többnyire bádeni andezit alkotja, amelyre helyenként bádeni-szarmata márga, homokkő, agyag települt. E felett helyezkedik el a térség több ezermillió tonnás lignitkészletét is rejtő felsőpannon emelet, amelyre pleisztocén hordalékkúpok és lejtőtörmelékek települtek. 

 

A kistáj északi részén mérsékelten meleg–mérsékelten száraz, déli részén mérsékelten meleg–száraz éghajlati viszonyok jellemzők. Az évi átlagos napfénytartam 1900 és 1950 óra között mozog. A hőmérséklet évi és a vegetátciós időszakban tapasztalható átlaga 9,5–10,0 °C, illetve 16,5–17,0 °C. A fagymentes időszak átlagosan 185–190 nap, az évi abszolút hőmérsékleti minimumok átlaga -16,5 °C. Az évi csapadékmennyiség észak–déli irányban 700-ról 600 mm-re csökken, az ariditási index 1,06-ról 1,23-ra növekszik. A Mátra árnyékoló hatásának köszönhetően leggyakrabban nyugati és keleti szelek fújnak, átlagos sebességük 2,5 m/s körüli. A Mátra szélárnyékában elhelyezkedő terület vízfolyásainak feles árvízi vízmennyiségét a Markazi- és Domoszlói-víztározó hasznosítja. A kistáj felszínének 63%-át csernozjom barna erdőtalaj, 32%-át az elsősorban Visonta környékén fellelhető erubáz és nyiroktalajok, 2-2%-át Ramann-féle barna erdőtalajok, illetve a Tarnóca völgyében fiatal nyers öntéstalajok, 1%-ban savanyú pedig réti talajok borítják a Bene-patak mentén. A szántók a kistáj területhasználatából mintegy 60%-kal részesednek, ugyanakkor a terület legkiemelkedőbb kultúrájának a terület mintegy hatodán elhelyezkedő szőlő tekinthető, amely üdülőterületi jelleget kölcsönöz a térségnek, ami a falusi turizmusnak nyújthat jó alapot.

 

 

12. ábra A szőlőiskoláknak helyet adó Keleti- és Nyugati-Mátraalja kistájak elhelyezkedése

 

A Nyugati-Mátraalja kistáj 119 és 360 m közötti tszf-i magasságú enyhén délnek lejtő hegységelőtéri dombság, amelynek a nyugati harmada sorolódik a Hatvani kistérséghez, a nagyobbik hányada azonban szintén a Gyöngyösi kistérséghez tartozik. Az átlagos relief itt már csak 30 m/km2 körül alakul, horizontálisan is gyengén szabdalt. A hegylábfelszínt idősebb törmelékkúpok 40-60 m relatív magasságú völgyközi hátakká alakult kiemelkedései és fiatal süllyedékek tagolják. A földtani adottságok nagyon hasonlóak a Keleti-Mátraalja adottságaihoz: a középsőmiocén andezit feküre felsőmiocén agyag, homokkő és márga települt, a felsőpannon üledékek lignitvagyona azonban egy nagyságrenddel kisebb. A déli felszíneket egyre növekvő vastagságban pleisztocén lejtőagyag és tarka agyag fedi. A kistáj egésze a mérsékelten meleg–száraz éghajlati típushoz tartozik. Az évi átlagos napfénytartam 1920 óra körül mozog, amelyből 780 óra jut a nyári időszakra. A hőmérséklet évi és a vegetátciós időszakban tapasztalható átlaga 9,5–10,0 °C, illetve 16,5–17,0 °C. A fagymentes időszak átlagosan 185–190 nap, az évi abszolút hőmérsékleti minimumok átlaga -17 °C. A csapadék évi összege 560-600 mm (a vegetációs időszakban 320-340 mm), az ariditási index eléri az 1,25–1,27-es értéket. Az Északi-középhegység vonulatainak árnyékoló hatása miatt a leggyakoribb szélirány 

északnyugati és délkeleti, az átlagos szélsebesség csak kevéssel 2 m/s felett alakul. A mezőgazdasági területek vízutánpótlását víztározó is segíti. A kistáj domináns talajtípusa a csernozjom barna erdőtalaj (69%), második legelterjedtebbek a Ramann-féle barna erdőtalajok (27%), a maradék 4%-ot a vízfolyások mentén fellelhető fiatal nyers öntéstalajok (4%) foglalják el. A kistáj potenciális természetes növénytársulásait cseres tölgyesek, melegkedvelő tölgyesek és bokorerdős sztyepprétek alkotnák, azok kiterjedése azonban nagyon visszaszorult. A terület éghajlata kedvez a napfény- és melegigényes kultúráknak, itt található a Mátrai borvidék központi területe. A szőlőiskoláknak helyet adó kistájak ökológiai adottságai egyértelműen kedvezőek ennek a kultúrának. A domináns talajtípusok jó tápanyag-szolgáltató képességgel és vízháztartással rendelkeznek. A téli fagykárok ritkák – a szélsőséges téli hidegek elkerülik a vidéket. A Mátra árnyékoló hatásának köszönhetően jellemzők a mérsékelt szelek. Az ország déli részén vannak ugyan naposabb és melegebb területek, de a klíma kiegyenlítettsége így is kedvező, biztonságos feltételeket nyújt a szőlőtermesztés, oltványtermesztés számára.

 

7. Ellenőrző szerv 

 

Az Abasári szőlőoltvány termelésének ellenőrzésére jogosult szerv:

Nemzeti Élelmiszerlánc-Biztonsági Hivatal

Növénytermesztési és Kertészeti Igazgatóság

Postacím: 1024 Budapest, Keleti Károly u. 24.

Cím: 1024 Budapest, Kisrókus u.15/A.

Telefon: 1/ 336-9115

e-mail: This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

 

8. Jelölés 

Az osztályozott, igény esetén telepítésre előkészített oltványokból az Uniós irányelvben meghatározott csomagolási egységeket kell létrehozni, ellátva azokat a hivatalos címkével. A szennyeződés, sérülés megelőzése érdekében az ABASÁRI SZŐLŐOLTVÁNY OFJ címkét elegendő forgalomba hozatalt közvetlenül megelőzően elhelyezni a csomagolási egységeken. Az ABASÁRI SZŐLŐOLTVÁNY megjelölésére kizárólag az alábbi formátumú címke használható:

 

 

 

XII. Felhasznált forrásmunkák

 

- Abasár község története

- A Tanács 68/193/EGK (1968. április 9.) irányelve a vegetatív szőlő-szaporítóanyagok forgalmazásáról

- 87/2006. (XII. 28.) FVM rendelet a szőlő szaporítóanyagok előállításáról, minősítéséről és forgalomba 

hozataláról

- Európai Parlament és a Tanács 1151/2012/EU (2012. november 21.) rendelete a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről 

- 158/2009. (VII. 30.) Korm. rendelet a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek, valamint a szeszes italok földrajzi árujelzőinek oltalmára irányuló eljárásról és a termékek ellenőrzéséről

- Az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Központ és a Nemzeti 

Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal adatai a szőlő-szaporítóanyag termelésről

- A Gyöngyösi Kistérség bemutatása, Károly Róbert Főiskola